A gépek CE jelölési folyamatának egyik fontos és kötelező lépése a kockázatok felmérése és kezelése, és természetesen ennek dokumentálása. Az erre vonatkozó előírást és a követendő módszertant a 2006/42/EK gépdirektíva és az ahhoz harmonizált EN ISO 12100-as szabvány tartalmazza.
(Ne keverjétek össze a Munkavédelmi Törvény által előírt munkavédelmi kockázatértékeléssel, amit majd az üzembe helyezéskor vagy használatba vételkor és azt követően rendszeres időnként vagy változások esetén kell az üzemeltetőnek elvégeznie, aktualizálnia! Abban nem csak a gép kockázatait kell elemezni, hanem a teljes munkarendszerrel kapcsolatos kölcsönhatásokat is! A módszertanában van hasonlóság, természetesen azt is szívesen elkészítjük Neked, de itt a továbbiakban a CE jelöléshez szükséges kockázatfelmérésről lesz szó!)
Érdemes még a berendezés tervezési szakaszában végiggondolni és felmérni a gépből vagy a használatából származó várható veszélyeket és azok hatásait! Így a tervek kialakítása már eleve lehetővé teszi a megfelelő kockázatkezelést a vonatkozó szabványok figyelembe vételével, így a jogi megfelelőség és biztonság elérhető utólagos átalakítások nélkül, amivel jelentős költségmegtakarítást érhetsz el. Persze a valóságban gyakran előfordul, hogy egy már legyártott prototípus vagy akár a végelgesnek szánt gép kapcsán végezzük el a kockázatfelmérést, de ilyen esetekben számolni kell az esetleges utólagos átalakítások szükségességével…
A kockázatfelmérés nem más, mint a kockázatelemzést és a kockázatértékelést tartalmazó, átfogó folyamat. Érdekes, hogy még a "szakzsargon" is általában csak kockázatértékelésről beszél, pedig az valójában csak egy kis szelete a teljes folyamatnak. Most megpróbáljuk a teljes folyamat bemutatásán keresztül tisztázni, melyik fogalom pontosan mit is jelent, és az egyes lépések milyen konkrét feladatokat jelentenek a számodra.
A teljes kockázatfelmérési folyamat az alábbi dokumentálandó lépésekből áll, amelyeket addig kell ismételni, amíg csak elfogadható kockázatok maradnak:
1. A gép határainak a meghatározása
Az első és legfontosabb dolog a gép határainak meghatározása, azaz hogy meddig tart, mi az, ami hozzá tartozik és mi az, ami már nem!
FIGYELEM! Ne csak a "fizikai" határokra gondolj! Ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni és definiálni az ezekhez tartozó „határokat” is: funkcionalitás, használati módok, időbeliség (pl. gép tervezett élettartama, szerviz idők…) és bármi egyéb, ami releváns lehet, mint pl. a tisztasági követelmények, feldolgozott anyagok jellemzői, kül- vagy beltéri elhelyezés….
2. Veszélyek beazonosítása
A gép teljes életciklusában (pl. tárolás, kicsomagolás, beállítás, indítás, működési funkciók, leállítás, stb.) felmerülő feladatokra vonatkozóan kell elvégezni a felmerülő veszélyek beazonosítását.
A minimálisan figyelembe veendő veszélyek listáját egyes termékköröknél szabványok tartalmazzák, de nem lehet megkerülni a „józan paraszti ész” szerinti megközelítést sem, hiszen nem garantált, hogy tényleg minden meghatározó veszélyre gondoltak a szabványalkotók!
3. Kockázatok becslése (kockázatbecslés)
Minden veszély esetén meg kell becsülni annak súlyosságát és az előfordulás valószínűségét (tekintettel az érintettek körére, az elkerülési lehetőségekre és a veszélyes szituációkra).
Az egyes szempontok értékeléséhez általában nem áll rendelkezésre előírt osztályozási rendszer, azt az alkalmazott skálával együtt a gyártónak kell meghatároznia.
A fentiek alapján döntést kell hozni, hogy az adott veszélyből származó egyes kockázatok elfogadhatók-e, vagy további kockázatcsökkentés szükséges.
Az elfogadhatóság határának definiálása szintén a gyártó felelőssége!
A kockázatcsökkentés elvárt módszereit általában az európai harmonizált szabványok tartalmazzák és a gyártó felelőssége meghatározni azokat. Ezek a tervezési szempontokra, a műszaki védőintézkedésekre és a használati információkra egyaránt kiterjednek.
A kockázatcsökkentési intézkedések után megmaradó kockázatok az ún. fennmaradó kockázatok, amelyekről a felhasználói dokumentációban, és jellemzően a gépen magán piktogramok, figyelmeztetések formájában kell tájékoztatni a felhasználót, hogy megtehesse a szükséges lépéseket ezek kezelésére.
A kockázatfelmérés tehát nem csak egy elkészítendő „dokumentum”, hanem egy tervezési megközelítés, ami lehetővé teszi a későbbi költséges átépítések, balesetek megelőzését!
Az európai harmonizált szabványok tartalmazzák a részletes kockázatfelmérési módszertant, valamint a minimálisan figyelembe veendő veszélyek körét. Ezek közül a leggyakrabban alkalmazottak:
FIGYELEM! A kockázatfelmérés dokumentumai a termék műszaki dokumentációjának a részét kell, hogy képezzék!